Tél

Tar fekete ágak között
Halványkék szél fütyül
Gallyra, ágra
Házak között Hóhfehér pihe ült.

Lassan mit puha
Toll a párnából
A hó a földre, tájra ráborul
Mint fehér ruha
Takaró mindent belep
Mindent eltakar

Mint az, ki nem akar
Semmit megmutatni
Semmi mást
Csak adni önmagát
S láttatni szépségét mi
Hófehér s tiszta,

Mi egyszer volt s nem jön
Többé vissza
És lesz belőle sáros
Lucsok, pára

Sűrű gallyak ágak között
A téli szél 
Halkan zenél
S a szürke törzsű fák mögött
A hó már térdig ér

Mint puha párnából a
Hófehér pihe 
A téli hó az őszi
Avart lepi be
Mint fehér ruha, óvón, védőn
Takar be mindent 
A téli erdőn